Szonett a ballagóknak
Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
a szó, a könny, a mosoly s a virág.
Körétek gyűlik szinte a világ,
s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.
Az életet, mely jutalmaz és büntet,
s melyben az ember örökké diák,
most jelképezi zöld májusi ág,
s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.
Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
a sok kopott pad integet felétek,
tán könny is csordul, nem tudni okát.
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!"
/Kiss K. /

Kedves Ballagó Diákok!
Mindannyian emlékszünk még arra, amikor mi búcsúztunk az iskolától, ahol közösséggé kovácsolódtunk, töltöttünk el sok boldog pillanatot, követtünk el számos "csinyt", kötöttünk életre szóló barátságokat.
A mai nap rólatok szól, rátok lesznek büszkék szüleitek, a család. Biztos vagyok abban, hogy sok-sok érzés kavarog bennetek... búcsú a barátoktól, tanáraitoktól a megszokottól.., izgalom az előttetek álló vizsgáktól., reményteli, némi félelemmel vegyülő várakozás azután, ami életetekben most következik.
Kívánjuk, hogy éljétek meg a mai nap minden pillanatát, a vizsgákhoz sok sikert kívánunk, ahogy a felvételikhez is!