Kezdetek

A nemzetséghez kötődik a községnév is, annak ellenére, hogy a szép népi etimológia a Hédervár elnevezést a Hétérvár névből eredezteti. A monda szerint – a Historia Domus 1798. június 26-i bejegyzése is tanúsítja – e régi időkben hét kis vízfolyás hálózta be a környéket, mégpedig a Bagom-ér, a Bak-ér, a Ladom-ér, a Metsi-ér, a Pilling-ér, a Sáros-ér és a Szőny-ér. A hét kis ér összevont elnevezéséből alakult volna ki a Hétérvár, majd hasonulás útján a Hédervár név.

Az előásott régészeti leleteket – a falu Árpád-kori meglétét – a helyi mondavilág is megerősíti. A község életének legidősebb tanúja az a hatalmas mocsári tölgy, az Árpád FA, amely a Boldogasszony-templom előtt terebélyesedik. A monda ehhez történelmi eseményt kapcsol, állítólag hozzá kötötte a honfoglaló Árpád vezér a lovát a 907. évi Pozsony környéki csatára menvén.

1031

Egy másik bizonyíték a község korai kezdeteire a plébániatemplom talán legértékesebb tartozékához, egy vörös márvány keresztelőkúthoz fűződik, amelyen az 1031-es évszám látható. Úgy tartják, hogy a Szigetköz népe ősidők óta ebben a kútban keresztelkedett meg. Dátuma szerepel a plébánia régebbi és újabb pecsétjén is. 

1146

Magyarországra érkezésük után II. Géza Wolfernek Güssinget (Küszint) a mai Németújvárt, Hédernek a Győrtől északnyugatra lévő, a mai Hédervárt is magába foglaló területet adományozta szálláshelyül.

Wolfer Németújváron monostort építtetett, és ide is temetkezett. Hédert már 1146-ban ispánként említik, 1150–1157 között II. Géza udvarbírája, 1162-ben pedig III. István nádora. Annak ellenére, hogy a testvérek közül Wolfer volt az idősebb, a nemzetséget Héderről nevezték el. Ez könnyen magyarázható utóbbi tehetségével, illetve magas, matuzsálemi életkorával, esetleg mindkettővel.

Karácsonyi János így ír erről:

Volfer Héder nevű testvére vagy nagyon kiváló férfiú volt vagy szerfelett nagy kort élt el, mert csak így érthető meg, miért nevezték el az egész nemzetséget róla és nem Volferről.

1241

A Kont fa kő mellvédje alatt kemenceszerű építmény látható, ehhez egy másik legenda kapcsolódik. A kővé vált kenyerek legendája szerint egyszer egy asszony éppen kenyeret sütött, amikor 1241-ben meglepte a tatár sereg. Hogy az élelem ne lehessen a kutyafejűeké, ráolvasással kővé változtatta.

1241-ben, amikor a tatárok az országba betörtek, és a muhi csata után végigpusztították az északi részeket, Frigyes osztrák herceg, kihasználva az ország szerencsétlen helyzetét, megtámadta a nyugati országrészt, és elfoglalta Győr várát. Hadai Hédervárt is kirabolták és felégették. Ezután az elkeseredett lakosság fegyvert fogott, az osztrák sereget megverte, a várat visszafoglalta, és az ellenséges katonákat megégette.

1314

A XIV. században már sűrűn felbukkan a település neve az oklevelekben, különböző formákban. 1314-ben Péter orvos nevénél tűnik fel Hédervár "de Castro Hedrici", majd 1317-ben, Dezső mester említésekor "de Heydreh" formában, 1322 "in castri Hedrici" alakban, azután az 1330. évi oklevélben két változatban: "Hedrukvar", illetve "Hderukvara". Az 1322-es oklevélben Leupold, azaz Lipót leszármazottai a Héder várának szigetéről származóknak vallották magukat.

1330

A Héderváry család középkori neves személyiségeinek tetteit megörökítették a krónikák is. Elhíresült Dezső esete Károly Róbert havasalföldi hadjáratában (1330), ahol páncélt cserélt királyával, így halt hősi halált, megmentve a király életét. A nemes cselekedetet két miniatúra örökítette meg a Képes Krónikában.

Thuróczi János krónikája is megemlékezik a hősi tettről:

A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét Dénes fia Dezsővel, ezt pedig mivel azt hitték róla, hogy ő a király – kegyetlenül legyilkolták. A király kevesed magával tudott megmenekülni, néhány hű emberének védelme alatt.

1348

1348. szeptember 5-én Nagy Lajos király megadta a Héderváry családnak a pallosjogot, tehát a teljes körű ítélkezési jogkört jobbágyaik felett. "Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, kijelentjük…, hogy Héder nembeli Héderváry Miklós fia Miklós mester felségünkhöz járulva jó emlékű István testvérével hűségét és hűséges szolgálatait kinyilvánította, és kezünkbe ajánlotta… István fiaival, Miklóssal, Györggyel, Jánossal és Mihállyal együtt. Mivel birtokaikra jószágaikra különböző tolvajok, latrok és más gonosztevők járnak, azzal kívánjuk biztatni őket, hogyha valamely ártó szándékkal közeledő gonosztevőt az előbbiek közül birtokaik határán belül elfognak, szabadon cselekedhessenek ezek méltó elítélésében és megbüntetésében" – szól az oklevél szövege magyarul.

A szájhagyomány a hédervári Parázsszeg dűlőnevet a középkori istenítéletekben szereplő parázsszék, tüzesvaspróba helyszíneként azonosítja, és úgy tudják, a Héderváry uraság is ezen a területen ítélkezett pallosjogát gyakorolva. Sokan azt tartják, hogy a Viczayak által állított Pietà-szobor engesztelésképpen került éppen erre a helyre.

1388

Héderváry Kont István összeesküvése Luxemburgi Zsigmond ellen vérbe fulladt, 1388-ban több társával együtt kivégezték.

Thuróczi János krónikás így ír a gyászos eseményről:

"Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ez Zsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő gyanakodva, hogy felkelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket… Mikor azonban Haram városához érkeztek, súlyos bilincseket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket. A nemesek… összebeszéltek, hogy ha a király színe elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg… Ezért heves haragjában Buda városában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket. Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezés büntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulva akarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sokszor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal, és most sem fél tőle… Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartozhatatlan könnyekben tört ki", s a következőket vágta Zsigmond király fejéhez: "Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó." Ezek után őt is kivégezték.

Tettét az utókor dicsőnek nevezte, személye a szabadságért küzdő és mártírhalált halt hős jelképe lett. Irodalmunk nagyjait is megihlette tettük és gyászos haláluk. Arany János, Petőfi Sándor, Garay János énekelte meg hősiességüket. Garay Kont című versében így: Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont a kemény vitéz, / De térdet zsarnok úr, hogy úgy / Dúlsz minket és e hont / Nem hajt neked sem e sereg, / Sem Héderváry Kont!

Kont hagyományát a mai napig őrzi Héderváron a Kont-fa és a körülötte kialakított emlékhely. Úgy mesélik, a főúr ez alatt a fa alatt gyűlt össze társaival, és itt szervezték meg összeesküvésüket.

1413

Héderváry Lőrinc (1413–1447) is jeles személy, bárói címre érdemesítették, diplomata, és az ország nádora is volt. A család vele érkezik a fénykorához. Jelentős hatalmának bizonyítéka, hogy a Héderváryak Pozsony védelmére 1435-ben két zászlóalj katonát állítottak ki.

1433

Héderváry Lőrinc 1433-ban a hédervári báróság bárójaként nyújtotta be Rómában IV. Jenő pápának kérelmét a hédervári Boldogasszony-kápolna számára búcsú engedélyért, és bűnbocsánatért maga és a családja számára. 

1443

1443-ban egy, a budai káptalan által kiadott oklevél Hédervárt már mezővárosként említi. Az oklevél azt az egyezséget örökíti meg, amely a Héderváryak és a Tamásyak között jött létre. Eszerint, ha valamelyik család magtalanul kihal, annak birtokai a másik félre szállnak. Az oklevél az első fennmaradt dokumentum, amely a család birtokainak teljességre törekvő számbavételét tartalmazza.

Megnevezik "Lőrinc nádor és az ő fia, Imre várainak, kastélyainak, mezővárosainak, birtokainak, birtokrészeinek nevei[t]: …nemkülönben Hédervár vára és városa, valamint a birtokrészek…", így például Hédervár közelében: Olthwa, Gywlwez, Selew, Darnow, Remethe, Bodak, Zolnok, Lypolthfalwa, Gomboldus, Assowan, Raro, Sekethew, Fayz, Zenthpal, Panthe, Chanad, Dunazeg, Ladamer, Hedreh, Zamor, Wyfalw, Radwan, Medwe, Kendermedwe, Zabady, Zygeth, Ettewen, Gyewr, Kysbarthy. A család tulajdonolt még birtokokat Komárom, Moson, Veszprém, Győr, Pozsony, Tolna, Somogy, Pest, Baranya, Pozsega, Fejér, Valkó, Csanád és Bihar megyében is.

1521

A dicső napokat látott, most stratégiailag ismét előtérbe kerülő Nándorfehérvár bánja 1521-ben Héderváry Ferenc volt. A török támadás előtt erőssége szükségleteire négyezer magyar forintot vett fel úgy, hogy szigetközi birtokait elzálogosította. Az egyébként is szorult helyzetben lévő bán kikötötte, hogy ha Nándorfehérvárra nem térne vissza, a zálog a kölcsönzőre, fivérére, Istvánra, és fiaira, Lőrincre és Györgyre szálljon.

Héderváry Ferenc Budára is fölutazott segítségért, de Nándorfehérvárra már nem tért vissza, és a vár 1521. augusztus 29-én elesett. Az őt ért vádak alól nem sikerült tisztáznia magát, ezért II. Lajos király (1516–1526) mint a végvárak árulóját hűtlennek nyilvánította, és eladományozta birtokait. Az adományozásra 1526. július 19-én került sor, a kedvezményezett a hat Bakics testvér volt. Ez a család még 1522-ben csatlakozott Tomori Pál seregéhez Rácországban. Magyarországra menekülésük után érdemeikért a nemesi címet és a Somogy megyei Lak várát kapták.

1527

A mohácsi csata – 1526. augusztus 29. – elvesztése után Magyarországon két királyt választottak I. (Szapolyai) János (1526–1540) és I. (Habsburg) Ferdinánd (1526–1564) személyében. A két magyar király küzdelme elősegítette a török térhódítását, és teljesen szétzilálta a lassan három részre szakadó ország politikai életét. Természetesen jelentősen befolyásolta a Szigetköz és Hédervár mindennapjait is

Ennek egyik első jele az volt, hogy a János király mellé álló Héderváry Ferenc visszakapta ugyan a fennhatósága alá tartozó területeken levő birtokait, de 1527. augusztus 4-én I. Ferdinánd király kihirdette: Hédervár Héderváry Lőrinc hűtlensége miatt a koronára szállt, ezért azt Szalay János pozsonyi várnagy hatósága alá helyezte, továbbá előírta, hogy az adók és szolgáltatások ezután már őneki "szállítandók és teljesítendők". Bakics Pált pedig már 1528-ban megerősítette a frissen megszerzett szigetközi birtokaiban.

A birtok új urai, a Bakicsok nemcsak a Héderváry-kastélyt rombolták le, az uradalom lakóinak lelkében, hitében is hasonló rombolást vittek végbe. A tisztán katolikus falut Bakics a maga evangélikus hitére kényszerítette, szó szerint értelmezte az "akié a föld, azé a vallás" elvét, és a katolikus templomot is az evangélikusoknak parancsolta átadni.

1542

A Héderváryak próbálkozása birtokaik visszaszerzésére 1542-ben fordulópontjához érkezett. Ekkor ugyanis Bakics Péter azt közölte Thurzó Elek országbíróval és királyi helytartóval, hogy csak abban az esetben hajlandó Héderváry Lőrincnek és Györgynek birtokait visszaadni, ha ő tizenöt nap alatt visszakapja a Somogy megyében levő Lak várát, és megadóztathatja jobbágyait. Egyben azt is kijelentette, hogy a Héderváry család hédervári várát és szigeti kastélyukat leromboltatta. I. Ferdinánd ezért Bakics Pétert és Bakics Pál özvegyét a királyi személyes jelenlét elé idéztette meg.

Az 1543-ban létrejött megállapodás szerint a kétkulacsos Héderváry Lőrinc birtokai további döntésig a szintén nem szent Bakicsok kezén maradtak. Héderváry György a maga és testvére nevében 1548-ban az ellen tiltakozott a pozsonyi káptalan előtt, hogy Bakics Péter április 24-e, Szent György napja körül beiktatta magát Héderváry Ferenc szigetközi birtokába.

A kiegyezésre a két fél, Bakics Péter és néhai Héderváry István fiai, Lőrinc és György között I. Ferdinánd jelenlétében került sor 1548 augusztusában. Az egyezség lényege az volt, hogy Bakics Péter és örökösei bírják a néhai Héderváry Ferenc birtokait, amelyet még II. Lajos király adományozott nekik Héderváry Lőrinc hűtlensége után, viszont megfizetik Héderváry István örököseinek azt a négyezer forintot, amely összegért Héderváry Ferenc még Nándorfehérvár bukása előtt zálogba adta szigetközi birtokait Héderváry Istvánnak, valamint azon felül háromszáz forint perköltséget. A kért összeg megfizetésére 1549 végén került sor.

1578

A birtokaikat visszaszerző Héderváryak a korábbi castellum helyén újra felépítették központjukat, továbbépítéséből alakult ki a most is álló kastély. A bontási törmeléket elegyengetve, a korábbi falakat alapozásként megtartva épült a közel négyzet alaprajzú épület. A déli homlokzaton lévő Héderváry János nevét és az 1578-as évszámot mutató címeres kőlap az építkezés befejezését jelzi. Az ekkor emelt épületet alakították át sorban az utódok, Héderváry István, a Viczayak és Khuen-Héderváryak a XVII–XIX. században a kor és a maguk ízlése szerint. 

1662

A hagyomány – a falu és a Héderváry család hite – szerint a Kont-fáról minden egyes családtag halálakor lehullt egy ág. Sajnos nem örökítették meg a források, hogy 1662-ben, amikor Héderváry Jánossal kihalt a család fiúága, megtörtént-e a gyászos esemény. Már 1658-ban, Héderváry Lőrinc halálával bizonyossá vált a magszakadás, mivel János pap volt. Héderváry Katalin a jog szerint csupán a leánynegyedet örökölhette, ezért szükséges volt "fiúsítása", azaz a vagyonba fiúi jogon való beiktatása. Férje, Lósi Viczay János, így a jószág a Viczay családban öröklődött tovább. A Viczayakkal pedig egy új korszak kezdődött a birtok és a falu történetében.

1681

A Viczay grófnéról, Héderváry Katáról fennmaradt, hogy "jóságos szívű", mélyen vallásos hölgy volt, gondoskodó anyja a lelkeknek. 1681. március 13-i végrendelete – sok más mellett – a településen működő ispotályról, amelyet a "szegények és ügyefogyottak táplálására" épített, így emlékezett meg: "Az hedervári újonnan épült ispitálra tettem az győri ládában száz foréntot, ehhez még rendeöltem az hédervári jövedelmbűl háromszáz foréntot, mely pénzt hagytam, hogy az én öregbik leányomnak, Viczay Örsébetnek, úgy mint Amadi Ádám fiam uram házastársának adják interesre, melynek interessét költső azon ispitálban lévő koldusok szükségére, minden koldusnak ruházatjára öt foréntot.

Ezen kívűl Hédervárott két jobbágyot hagyok az ispitály számára, a ki az földeket szántsa és fát hordjon nekiek. Ha pediglen földeket nem adnának nekiek, tehát két koldusnak mindenikének hat-hat mérő gabonát, felét Szent György napján, felét penig Szent Mihály napján esztendőnként. Ezek a koldusok pedig azonkivül vannak, az mely három koldus felöl följebb emlékeztem kiknek az szegény eleim rendöltek kenyeret, azonkivül másból sem hagyják őket. A hédervári két szentegyházra hagyok ötven foréntot."

Nevéhez fűződik a hédervári lorettói kápolna, a falu és a környező falvak nem egy templomának felépítése is.

1724

Lósi Viczay Teréz Grófné volt aki a végrendeletébe foglalva gyűjtött és adományozott összeget a halála után is Kápolnák, Templomok, Plébánosok, Szentmisék fennmaradására. Még a környező településeken mint a mai Darnózseli és Lipót adományozott Templomokra.  

1755

1755-ben Viczay Mihály megbízásából került sor a kastély barokk kiépítésére, bővítették a várat, feltöltötték a várárkot, a négyszögletű udvar köré újabb traktusokat emeltek, sarkaikra négyszögű tornyokat illesztettek. 15 ezer kötetes könyvtárat és több tízezer darabos éremgyűjtemény is helyet kapott itt. Az éremgyűjteményt, fia Viczay Mihály továbbfejlesztette és az európai tudományosság élvonalába tartozó tudósokkal katalogizáltatta, majd a katalógusokat meg is jelentette. Gyűjtött még festményeket, műtárgyakat (szobrokat, gemmákat, antik vázákat, késő antik és középkori, elefántcsontból faragott tárgyakat), valamint híres angolkertet is kialakíttatott a kastély körül. 

1807

Viczay Héder gróf, Született Héderváron 1807 augusztus 2-án ,utazó, amatőr régész, gyűjtő, főispán, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos. Katonának állt és a Ferdinánd huszárok között Győr vármegye több helységében is teljesített szolgálatot. Katona évei alatt ismerkedett meg Széchenyi István gróffal, és amikor Széchenyi a 40-es években Batthyány Lajos és Edfődy grófokkal keletre indul, Viczay is csatlakozott hozzájuk. Útjuk során eljutottak Olaszországba, Görögországba, Egyiptomba és Törökországba is. Az út körülbelül egy évig tartott, ami nagy hatással volt rá, beleszeretett a régészetbe. Sokszorosára bővítette az addig is európai hírű Hédervári gyűjteményét főleg etnográfiai és numizmatikai tárgyakkal. 1873. Decemberében Héder személyében kihalt a Viczay nemzetség.A végrendeletében meghagyta az uralkodói vonal örökösét gróf Khuen Antal legidősebb fiát aki unokaöccse volt. Ezáltal kérte is egyben a Héderváry családnév felvételét is.

1824

Schuster Ignác Héderváron született 1824-ben apja az uradalom főerdész volt. Katonaiskolát végzett,1846-tól alhadnagy majd a Honvédsereg tagjaként 1848 Októberétől Hadnagy majd a 49.zászlóaljban Százados volt. A világosi fegyverletételig zászlóaljparancsnokként vezette a 17. határőrizetet.

1849

Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) - Vele kezdődött meg a Héderváry uraságok utolsó korszaka. Károly korának rangos politikusa volt és tagja a felsőbb társasági életnek. Országgyűlési képviselő is lett. A király I.osztályú vaskoronarenddel és aranygyapjas renddel tüntette ki. Győr vármegye főispánja,majd Horvát bán is volt. Két ízben (1903, 1910-1912) állt kormányfőként az ország élén.

1881

Khuen-Héderváry Sándor 1881. Június 16-án született. Császári és királyi kamarás, magyar királyi titkos tanácsos, hivatásos (karrier) diplomata. Berlinben titkár. 1918-ban II. osztályú, míg 1919-ben I. osztályú követségi tanácsos. Elnyerte a III. osztályú Vaskora rendet, illetve a Ferenc József rend lovagkeresztjét. 1919–1925 között a Külügyminisztérium politikai osztályának főnöke. Szorgalmazta a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Szovjetunióval. A magyar külügyi szolgálat megszervezője. 1925. október 25-től rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter címmel a Külügyminiszter állandó helyettese. 1933 és 1941 között Magyarország párizsi követe.

1888

Khuen-Héderváry Károly (ifj.) 1888 december 16-án született. Pozsonyban jogi, Budapesten államtudományi egyetemet végzett. 1914-1918 közt huszár főhadnagy az orosz és román fronton. Megkapta a II. osztályú német vaskeresztet, és a kardokkal díszített bronz és ezüst signum laudis-t. 1922 novemberétől főcserkész. A felső dunántúli mezőgazdasági kamarák és a Szigetközi Árvízmentesítő Társulat elnöke. A Felsőház tagja. 1960. június 1-jén halt meg Budapesten. Vele kihalt a Khuen-Héderváry család.